A szerves összetevőket, és szerves anyagokat tartalmazó víz klórral történő kezelése során létrejövő reakciótermékek miatti aggodalmakat követően, 1974-ben az Ivóvíz Rendelet módosításra került. A klórral és brómmal vagy jóddal, illetve általában halogénekkel történő fertőtlenítés során, a kialakuló fertőtlenítési melléktermékekként ismert (DBP) reakciótermékek, a halogén szerves molekulák, szélesebb körben a trihalometán (THM), halogénessav (HAA) és a Mutagén X (MX). Ezek mérgezőek és az ember számára károsak. A THM, HAA és MX összefüggésben van a rákkal, vetéléssel, halvaszüléssel és születési rendellenességekkel. A Mutagén X rákot okozó képessége 170-szerese a kloroformnak.
A klór reakcióba lép az ammóniával és ammóniás összetevőkkel, majd klóramint hoz létre, ami hatalmas klórigényt generál, ez pedig jelentősen magasabb koncentrációjú klór alkalmazását teszi szükségessé szabad klór maradványanyag elérése érdekében. A klóramin is biocid hatású, azonban a klór 80-200-szor vagy még nagyobb mértékű hatékonyságot mutat.
A klórdioxid nem lép reakcióba az ammóniával így a vízben lévő kezelni kívánt ammónia és ammóniás összetevők nem támasztanak klórdioxid igényt, így nincs szükség magasabb klórdioxid koncentrációra és nem alakul ki THM.
Az elért maradványérték profilja szemben a klór és klórdioxid adagolásával, 1. ábra hasonló az erősen szennyezett víz valamint az ammóniát tartalmazó víz esetén is. Azt a pontot ahol a szabad maradvány klór koncentrációt el lehet érni, töréspontnak nevezzük, és ennek a technikának az alkalmazása a törésponti klórozás.
A klórdioxid által generált fertőtlenítési melléktermékekre vonatkozó legfőbb lehetséges aggodalom valószínűleg a klorit és a klorát kialakulása. A létrejövő klorit és klorát mennyisége a felhasznált klórdioxid oldat eredeti tisztaságától és az alkalmazott töménységtől függ, amely összefüggésben áll az oldat erősségével és a cél klórdioxid visszamaradt anyaggal.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szabályzata az ivóvízben található összes maximális klorit és klorát koncentrációt 0,7 ppm-ben határozza meg. Az ivóvizek TwinOxide® 0,3%-os klórdioxid oldattal történő fertőtlenítése jóval alacsonyabb, mint a WHO klorit és klorát koncentrációra vonatkozó előírásai és korlátozásai.